Alapelvek

---

Vissza az alapelvek főmenübe!

---

Madárlátta iskola

(Megjelent a Természet BÚVÁR magazinban)

Egyszer volt, hol nem  volt - volt egyszer egy iskola. Nem, nem a kerek erdő kellős közepén, még  csak nem is az erdő közelében - hanem a főváros szívében. Nem csoda hát,  hogy fontosnak tartották az itt tanító pedagógusok, hogy tanítványaik ne nőjenek  fel erdőillat, erdősusogás, erdőszeretet nélkül. Erdei iskolát csináltak.  Azaz először iskolát szerveztek az erdőn, csak később lett erdei iskolává  akkori próbálkozásuk.

Ma már tudjuk a különbséget;  akkor - vagy 15 évvel ezelőtt - e tapasztalatokat magunknak kellet megszereznünk.  Ne titkoljuk tovább: a budapesti Deák téren volt ez az iskola. Gauland Mátyás  igazgató és csapata járta végig ezt az új ösvényt. S ez az új tanulásszervezés  valóban igazi "szellemi expedíció" volt. A próbálkozások során  a sajátos helyszínű tanóráktól az integrált tanítási projektek  megszervezéséig jutottak - jutottunk el, például szolgálva a követőknek.  Már a kezdetek kezdetén is találtunk néhány hasonló szándékú iskolát -  pl. Kaposvárott, Salgótarjánban - de mégis mindegyik egyedi volt, önálló,  sajátos hagyományokra épült.

Egyszer volt, s ma is  van, de mára több, mint 600-asra bővült az "ösvényen járó"  iskolák száma. E tanév októberében Zánkán közel félezer pedagógus gyűlt  össze az ország minden tájáról, hogy megvitassák e számukra oly kedvelt  és eredményesnek tartott tanítási forma tapasztalatait, és segítsék egymást  törekvéseik kibontásában.

Erdei iskola. Nem  biztos, hogy erdőben van, hiszen vízparton, pusztán, faluszélen egyaránt  lehet. Nem is igazi iskola. Beszélgetéseink, szakmai találkozóink során  kiderült, hogy ezen az egyre divatosabbá váló szakkifejezésen nem feltétlenül  ugyanazt értjük. Tulajdonképpen ez nem is csoda, hiszen minden születőben lévő  szakterület kezdetben keresi szakkifejezéseit. A tevékenység gyakorta  biztosabb, mint az azt leíró fogalom.

Az erdei iskola biztos  ismérve, hogy a gyerekek tanítása nem a megszokott iskolai, osztálytermi környezetben  folyik. Az erdei iskola helyszíne nem azonos az anyaiskoláéval. Jellemzően környezetadekvát,  azaz a környezet adottságaira építő tanulásszervezési forma ez. A tanítás  helyszínével szorosan és szervesen összefügg a tananyag és a képességfejlesztés.  Tudom, sohasem közömbös a tanítás színhelye. A környezetadekvát oktatás  során azonban a tanítás folyamata a megtapasztalható, valóságos környezetből  indul, az ismeretszerzés, az attitűdök, képességek formálódása erre épít.  Ilyen mondjuk egy könyvtári óra, egy múzeumi rendhagyó óra is, vagy az üzemlátogatás  során folyó tanítás, a terepgyakorlatok, s természetesen mindig környezetadekvát  maga az erdei iskola is. Ha nem így volna, ugyan minek utaznánk oda?!

Számos iskola próbálkozik  "erdei iskolát" csinálni otthon. Egy-egy napra, vagy akár egész hétre  valamilyen környezeti probléma, téma köré szervezik a tanítást. Településük  környezeti állapotát vizsgálják, az emberekkel, szokásaikkal, egyes  mesterségekkel ismerkednek a tanulók, feltárják természeti vagy építészeti  értékeiket stb. Ezek az igen értékes témanapok, témahetek azonban egy lényeges  dologban eltérnek az "igazi" erdei iskolától. Azzal, hogy az erdei  iskolában egész napját együtt éli az osztály, hogy nemcsak a tanítási időben  vannak együtt, hanem este, sőt éjjel is, hogy szabadidejük megszervezése,  önmaguk kiszolgálása, ellátása is feladatuk nagyon fontos szocializációs  és individualizációs színtér is egyben. A témahetek ezt nem adják vissza.  Erdei iskola - otthon: ez fából vaskarika.

Megkülönböztetésül  ezért mindazokat a környezetadekvát tanítási, tanulási formákat amelyeket  a szabadban: természeti vagy létesített környezetben szerveznek "szabadég-iskolának"  nevezem. Ez lehet akár témanap, témahét is, de lehet terepgyakorlat vagy  erdei iskolai tanulásszervezés is.

Mivel az erdei iskolai  tanítás tárgya gyakorta a természet, vagy valamilyen környezeti probléma  szinte természetesnek tűnik, hogy ez mindig a környezeti nevelési színtere.  Nem feltétlenül van ez így. Az erdei iskola nem azonosítható valamelyik  nevelési területtel. E kifejezés a tanulásszervezésre vonatkozik, nem annak  tartalmára, vagy módszereire. Módja a mai gyakorlatban kétféle:

1. Önálló műveltségegységekre épül

-	az iskolai tantárgyak tanítását  folytatja, de azt a helyszín lehetőségeihez igazítja, a közvetlen  tapasztalással egészíti ki az ismeretszerzést, vagy azzal szemlélteti  mondanivalóját. Kihasználja a kötetlenebb időbeosztást, az érdeklődéshez  igazítja a tanítási egységek hosszát, sorrendjét.
-	egy kiemelt tantárgy tanítását végzi,  de intenzíven. Például csak biológiával, vagy idegennyelv tanulással,  esetleg szabadban űzhető sportokkal foglalkozik. E kiemelt tantárgyak  tananyaga azonban minden esetben a helyszínnel kapcsolatos.
-	kereszttantervből szerkesztett tantárgyat  tanít. Mondjuk hon- és népismereti témát dolgoz fel, vagy éppen az egészséges  életvezetést állítja homlokterébe.
-	egy kiemelt képességfejlesztést  hangsúlyoz. Az erdei iskolai tanítás fókuszában nemcsak új ismeretek  megszerzése állhat. Segíthet a megfigyelő, vizsgáló, terepi tájékozódási  készség stb. fejlesztésében, vagy eszköze lehet a kommunikáció, a  dramatikus képességek javításának is.

1. komplex műveltségegységre épül

-	több tantárgyat az adekvát tananyag  integrál. Mondjuk az ősz, az erdő, a falu élete alkalmat ad arra, hogy  kapcsolódási pontokat kínáljunk a földrajz, a természettudományos,  technikai és humán tárgyak s a művészetek között. Az erdei iskolai tantárgyak,  vagy nem tantárgyi jellegű tevékenységek mind azonos téma köré épülnek,  azonos dolgot, jelenséget, helyzetet járnak körül sajátos, tantárgyi  szempontjuknak megfelelően.
-	több tantárgyat az adekvát képességfejlesztés  integrál, azaz az erdei iskola programja összefűz minden olyan tananyagrészt,  amely hasonló képességek fejlesztését célozza (megfigyelés,  elvonatkoztatás, térbeli tájékozódás, fogalomalkotás stb.) Ekkor a  program nem elsősorban az új ismeretek megszerzésére mozgósít, hanem a  gyakorlás, cselekvések, tevékenységek, a meglévő ismeretek alkalmazása  kap hangsúlyt.
-	a tanulást a tanítási projekt  integrálja

Itt álljunk meg kissé! A projekt módszer  egyre kedveltebb a szabadég-iskolai programokban, így az erdei iskolában is  szívesen alkalmazzák, de vajon mit is értünk e divatos kifejezésen?

A projekt módszer elsősorban  a kooperatív - interaktív tanulási technikákon alapul. Fókuszában  valamilyen valóságos probléma, tennivaló, elvégzendő tevékenység áll.  Jellemzője, hogy a projekt végére a tanulócsoporttól olyan tárgyi, vagy  szellemi produktumot várunk el, mely a lehető legszélesebb vonatkozásaiban tárja  fel az adott témát. Ahhoz, hogy ez a produktum sikeres legyen számos ismeret  megszerzésére, elrendezésére és feldolgozására van szükség. A hagyományos,  ismeretcentrikus tanulásszervezéssel ellentétben nincsenek készen kapott  igazságok. A problémák konkrét és egyedi voltából következik, hogy  azokat nem elvont szinten közelítik meg, hanem reális és valóságos választ  kísérelnek meg adni egy-egy igazi kihívásra.

A projekt módszer tehát  a cél által vezérelt, célkésztetett, kihívásra építő, együtt alkotó  módszer. E tevékenység szükségszerűen nyitottságot és eredményes alkotást  kíván. A projekt módszer magyarítására megkísérelhetnénk ezért a  "nyitva termő módszer" nyelvi leleményt.

-	A "nyitva termő módszert"  tehát az jellemzi, hogy az ismeretekről az ismeretek megszerzésének  folyamatára helyezi át a hangsúlyt. Jellegéből adódóan igen sok előre  nem tervezhető, ad hoc, intuitív elemet tartalmaz. Alkalmazása nagyfokú  tanári rugalmasságot, figyelmet kíván.

 

-

Mivel lényege, hogy az ismeretszerzést,  illetve alkalmazást mindig valamilyen probléma tágabb értelmezése köré  rendezi, bátorítanunk kell azt, ha valamilyen felkínált probléma,  feladat során a csoportok más ismeretköröket, műveltségtartalmakat, nézeteket,  művészeti vonatkozásokat, személyes élményeket is a feladathoz  kapcsolnak.

 

-

A tanulást egy valóságos feladat  végrehajtása szervezi. A probléma tehát mindig kettős: egyrészt a  vizsgálat tárgyában, másrészt a vizsgált probléma megoldásának  megszervezésében, a produktum elkészítésében jelenik meg. Ez utóbbi  sarkall cselekvésre, hiszen azt a jelenben megmutatkozó konkrét, értelmes  tevékenységként és a siker vágyával élhetik meg a tanulók.

 

-	E tanítási módszer vezérlése  folyamattervezést kíván tanártól, együttműködő csoporttól egyaránt.  A tanári terv a csoport "helyzetbe hozásának" terve, a tanulói  terv viszont a feladatmegoldásra koncentrál. Mindkét esetben lényeges a  fókuszok helyes megválasztása.

 

-

A sikeres alkotás, a produkció attól  függ, hogy a csoport tagjai olyan feladatokat kapjanak, vagy válasszanak,  amiben igazán jók, amely megvalósításához a szükséges képességekkel  rendelkeznek és amihez kedvük, ösztönzésük is van. A feladat megoldása  nemcsak az érdeklődést kívánja meg, az együttműködés egyben érdek  is. A siker a kollektivitástól, felelősségvállaló együttműködéstől  függ. Ezért valamilyen szinten a folyamatos érdekérvényesítés, és  konfliktuskezelés is része a feladatnak. A csoporton belüli feladatok  elosztását ezek a személyes szándékok és képességek határozzák  meg. A projekt tehát a fejlesztő differenciálás eszköze is.

 

-	A produktum szűkebb, vagy tágabb -  adott esetben az iskola egészét érintő, vagy azon is túlmutató - kör  számára jeleníthet meg értéket. A közös alkotás, a közös siker  identitást alapozó vagy növelő élmény.

A tanár a projekten  dolgozó csoportokat nem hagyhatja magára. Feladata, hogy a munka megfelelő fázisaiban  visszajelző, a részeredményeket, a tervezet ütemének megfelelő haladást  értékelő visszacsatoló szakaszokat iktasson be. Lehetőség van ilyenkor új  szempontok, mások ötletei alapján a tervet módosítani. A projekten dolgozók  ugyanis nincsenek versenyhelyzetben. A közös siker érdekében együttműködve  célszerű dolgozniuk. Értékes eredményt csak mások eredményei által érhetnek  el.

Noha az erdei iskolában  igazán sok tapasztalatot szerezhetünk mi pedagógusok is a "nyitva termő  módszer" alkalmazásában nem csak így szervezhető sikeres program.

Az erdei iskolai tanulás célja  szerint lehet:

-	ismeretbővítő
-	képességfejlesztő
-	cselekedtető típusú

Legtöbbször az  ismeretszerzésre épül a program, sőt olykor elképesztő mennyiségű  ismeret átadását tervezik meg. A kezdeti lendület gyakran ragadtatja túlzásokra  a pedagógusokat, hiszen egy-egy jól megválasztott helyszín igen sok érdekes  ismeretet kínál. Célravezetőbbnek tartom azonban a "szó volt róla"  stílusú látszattanítás helyett azt, ha kevesebb dolgot, tananyagot nyújtunk,  de azt megfeleő kontextusba ágyazottan, élményhez kötötten tesszük. Az  erdei iskolának nemcsak az oktatás a célja. Attitűdformáló ereje akkor van  igazán, ha a színhely sajátos atmoszféráját, miliőjét sem hagyjuk  figyelmen kívül. Ne csak tanítani akarjunk! Az erdei iskola izgalmas  "beavatás" is egyben.

Ritkábban valósítanak  meg olyan erdei iskolai programot, mely az alkotást, az önkifejezést tekinti  fontosnak, vagy amely kimondottan emberi (gyermeki) kapcsolatok kiépítését,  új kommunikációs helyzetek megélését, más környezetben élők életvitelének  megismerését célozza. A környezeti nevelés szempontjából pedig  kimondottan előnyös, ha a programba belefér valamilyen környezetjobbító  munka is (pataktisztítás, odútelep létesítés, fásítás, településszépítés  stb.).

Nemcsak természeti környezetben  szervezhető erdei iskola. Sőt természet-iskolákat sem csak a harmónikus, a  tájesztétikailag vonzó vidékeken hozhatunk létre. Különösen felsőbb évfolyamosoknak,  középiskolás korúaknak lehet izgalmas valamilyen környezeti problémával  terhelt település vagy táj megismerése. Mivel az erdei iskola nem csak az ökológiai  nevelést szolgálja, ezért a helyszínt megválaszthatjuk valamilyen történelmileg,  művelődéstörténetileg érdekes környezetben is. Izgalmas programok  tervezhetők az interkulturálisan, szociokulturálisan meghatározott helyszíneken  (pl. hátrányos térségek, nemzetiségi települések).

Az eddigiekben az erdei  iskoláról mint tanulásszervezési módról beszéltünk. Az utóbbi időkben  viszont egybecseng két szó. Erdei iskolának nevezik azokat a bázisokat,  objektumokat is, melyeket azért létesítettek (természetvédelmi szervek, erdészetek,  egyesületek, vállalkozók) hogy ott pedagógiai szakmai szolgáltatásként  terepi oktatást nyújtsanak. Ezek az iskolák e célból megfelelő eszközökkel,  helyiségekkel olykor könyvtárral, laboratóriummal stb. rendelkeznek, s van  speciális terepi oktatási szakértelemmel rendelkező, a vidéket jól ismerő  munkatársuk is. Bár azonos alakú, különböző értelmű két kifejezésről  van szó. Ezek az erdei iskolák, mint terepi oktatási központok nemcsak erdei  iskolai programokat kínálnak. Tanulói kutatásoknak, témanapoknak, témaheteknek,  terepgyakorlatoknak, szakköri programoknak is otthont adhatnak. Az erdei iskolákban  tehát nem csak erdei iskola szervezhető. (Lehet, hogy a tanulászszervezést  és nem épületet jelentő kifejezést megkülönböztetésül érdemes volna kötőjellel,  esetleg egybe írni. A helyzet ahhoz hasonló, ahogy nem minden feketerigó  fekete rigó.)

Úgy vélem, hogy az  erdei iskolák (hadd próbáljam) erdei-iskolák hazai történetében három  fejlődési szakaszt különböztethetünk meg:

1. Kissé gyanús, majd egyre inkább  becsülendő pedagógiai különcködésnek indult. Az első erdei-iskolázók  nem kevés nehézség árán - gyakran hatóságok tengelyakasztása ellenére  - teremtették meg a feltételeket, s szerezték meg közben szervezési, módszertani,  terepoktatási tapasztalataikat. Sokszor kísérte e kezdeményezéseket a  "Könnyű nekik, ők megtehetik..." vélemény, noha nehéz volt,  s mégis tették.
2. A "hőskor" után igen  hamar, mintegy fél évtized alatt mozgalommá terebélyesedett mindez.  Kicsit talán divatossá is vált, néhol szakmailag felhigult ugyan, de a  találkozók, tapasztalatcserék során - ahogy az már az értékes megújító  kezdeményezésekkel történni szokott - terjedt. S ahogy kollégáim mondták:  Aki elkezdi nem tud leszokni róla. A terjedést pedig nagyban segítette az  Erdei Iskola Egyesület megalakulása, az oktatóközpontok, a bázishelyek  létrejötte.
3. Talán éppen Zánkán, az országos  találkozón lépett át a hazai erdei-iskolák története a harmadik  korszakába. Az új pedagógiai programokban e tanulásszervezés rendre  helyet kap, az iskolák sajátos karakterét jelenítik meg. A helyi  tantervek pedig az éves tanítás egészébe integrálják az ottani munkát.  Gyermekközpontú, élményeket kínáló, de teljesítményeket váró  oktatást jelez a professzionálisan szervezett erdei-iskola. Ma már a közoktatás  tartalmi megújításának egyik ígéretes ágává terebélyesedett az,  amit a nyolcvanas évek elején sokan vadhajtásnak tartottak.

Az erdei iskoláknak  van egy rejtett eredménye is. Észrevétlenül humanizálja az oktatást, módszereink  újragondolására késztet bennünket pedagógusokat, szembesülést kíván  hagyományos tanításszervezési módjainkkal.

Visszajövünk az erdőből, s fel sem  tűnik, hogy a szülők nem azt kérdezik csemetéiktől:

- Na, feleltél-e? Kaptál-e jegyet? - hanem így fogadják őket:

- Jó volt, hogy érezted magad?

A választ sejtjük!

 

Lehoczky János

---